10 DSLR fényképezőgép jellemzői, amelyeket ismernie kell

Itt van a DSLR fényképezőgép 10 jellemzője, amelyeket ismernie kell. Ezek segítenek abban, hogy fotósként fejlődj.

fotó: Scott Symonds

1. Felvételi módok

Blende elsőbbségi mód

A blende elsőbbségi módban Ön vezérelheti/beállíthatja a rekeszértéket, míg a fényképezőgép a többi beállítás (beleértve a rekeszértéket is) alapján átveszi a záridő meghatározását. A rekesz beállításával a jelenet háttérelemei vagy kristálytisztává, vagy elmosódottabbá válnak. Minél nagyobb a rekesznyílás, annál jobban elmosódnak a háttérelemek, miközben a fő témára fókuszál. Ezzel szemben a szűkebb rekesz lehetővé teszi, hogy több dolgot vonjon be a jelenetbe anélkül, hogy azok elvesznének a szélesebb rekeszeknél fellépő elmosódás miatt.

photo by Koshy Koshy

Egy másik dolog, amit a rekesz beállítása tesz, az a teljes kép világosabbá vagy sötétebbé tétele. Nagyobb rekesznyílással több fényt enged be az objektíven keresztül a fényképezőgép érzékelőjére, így a képek világosak lesznek. Ha a másik irányba megy, akkor a képek sötétebbek lesznek, ahogy szűkíti a rekesznyílást, mivel ezúttal kevesebb fényt enged az érzékelőre az expozíció időtartama alatt.

Szárprioritás mód

A zárprioritás módban Ön vezérelheti/beállíthatja a zársebességet, míg a fényképezőgép átveszi a rekesz meghatározását. A zársebesség beállítása lehetővé teszi a mozgás megállítását, ha gyorsabb zársebességet választ. A lassabb zársebesség növeli a mozgás elmosódottságát a képeken. Jó példa erre, ha az égen lebegő sólyom szárnyai finoman elmosódnak. Ezt a tevékenységet lassabb zársebességgel örökítheti meg. A zársebesség beállítása a kép fényerejét is befolyásolja, hasonló módon, mint a rekesz beállítása. Ha gyorsabb zársebességet választ, csökkenti a zár nyitva tartásának idejét, ami kevesebb fényt enged be a fényképezőgép érzékelőjébe, ami az összkép sötétebbé válását eredményezi. Ezzel szemben a zársebesség lassításával a képek világosabbá válnak, mivel a fényképezőgép valamivel tovább tartja nyitva a zárat, és ennek következtében több fényt enged be az érzékelőre.

Fotó: Wenjie, Zhang | A Certain Slant of Light

Kézi mód

A kézi módban a zársebességet és a rekeszértéket is vezérelheti/beállíthatja. Válassza ezt az opciót, ha teljes ellenőrzést szeretne e két beállítás meghatározása felett, ahelyett, hogy a fényképezőgép algoritmusai kiszámítanák a legmegfelelőbb beállításokat. Lehet, hogy ez megfelel Önnek; de ugyanakkor a kézi vezérléssel abszolút kontrollt gyakorolhat a fényképezés művészi folyamata és eredménye felett.

2. ISO

Ezt a funkciót “EYE-so”-nak ejtik – hacsak nem akarja felhúzni a kockafejűeket, akik kissé mániákussá válnak az ilyen rossz kiejtésektől, ebben az esetben kezelje rövidítésként; hívja “I.S.O.-nak”, majd élvezze az agyvérzéses rohamukat. Ami ezt a funkciót illeti, lehetővé teszi, hogy a fényképezőgép fényérzékenységét egy számrendszer alapján szabályozza. Minél alacsonyabb az ISO-szám (pl. 100, 125, 200, 400), annál kevésbé érzékeny a fényképezőgép a fényre, ami általában sötétebb képeket eredményez (kivéve, ha van egy elég erős fényforrás, például egy külső vaku). Minél magasabbak az ISO-számok (pl. 800, 1600, 2000 és azon túl), annál érzékenyebb a fényképezőgép érzékelője, ami világosabb képeket eredményez. Tudnia kell azonban, hogy ennek a fényerősítő varázslatnak ára van, és ez az ár a kép általános minőségének csökkenése az ISO-beállítások megemelésének eredményeként, különösen az 1600-as szint felett.

Fotó: Dave Doe

A fényképezőgép-technológia folyamatosan fejlődik, és a fényképezőgépek minden generációja valamivel jobb lesz a képek feldolgozásában valamivel magasabb ISO-beállítások esetén. Bizonyos esetekben jobb lehet feláldozni az általános képminőséget egy “egyszeri felvétel” érdekében (nem vagyok benne biztos, hogy sokan panaszkodtak az első holdraszállásról készült képek viszonylag alacsony minősége miatt, ugye). Általánosságban azonban, ha a minőségre törekszik, akkor gyakran az alacsonyabb ISO-értékek a legjobbak, pontosabban a legalacsonyabb “natív” ISO-beállítás, amelyet a fényképezőgépe lehetővé tesz. Ez alatt azt értem, hogy egyes digitális fényképezőgépek lehetővé teszik a fényképezőgép “Extended ISO” üzemmódba állítását, amely további ISO-beállításokat nyit meg. Például a Panasonic GH4 fényképezőgépen az Extended ISO funkció lehetővé teszi, hogy 80 vagy 100 értékre csökkenjen. Ha kikapcsolja az Extended ISO funkciót, akkor a legalacsonyabb érték, amit lát, a fényképezőgép valódi legalacsonyabb “natív” ISO-beállítása. A Panasonic GH4 esetében ez történetesen ISO 200. Ezt a fényképezőgépet egyszerűen így tervezték, és a mérnökök úgy érezték, hogy ez a fényképezőgép a 200-as legkisebb natív ISO-beállítással működik a legoptimálisabban. Egyes fényképezőgépeknél a 100 a natív beállítás; másoknál, például a Panasonic FZ1000-nél 125-nél kezdődik.

3. Fókuszálási módok (egypontos vs. spektrum)

Ez az autofókuszrendszer működésével kapcsolatos. Talán van olyan tapasztalata, hogy bekapcsol egy DSLR fényképezőgépet, és amikor próbafelvétel készítése céljából fókuszálni akarja a fényképezőgépet, egy csomó különböző kijelző villog az LCD kijelzőn vagy az elektronikus keresőben (EVF). Ezek a jelzők a spektrum különböző pontjai, amelyek aktiválódtak, és a fényképezőgép kiszámítja, hogy bizonyos területek azok, amelyeket fókuszban szeretne látni, és ezeket jellemzően piros vagy zöld dobozok jelzik a kép különböző részei felett. Ami jellemzően jobban működik (és ez alatt azt értem, hogy megbízhatóbb és kevésbé bosszantó), az az, ha belép a fényképezőgép menürendszerébe, kikapcsolja a spektrumfókuszálás opciót, és úgy állítja be a fényképezőgépet, hogy csak egyetlen pontra fókuszáljon (jellemzően a kép közepére, bár ezt módosíthatja, például az egyetlen fókuszpontot arra a pontra helyezheti, ahol a képen egy kulcsfontosságú téma van vagy lesz, hogy az a téma fókuszban legyen).

4. Visszafókuszálás

Úgy tűnik, hogy sok DSLR fényképezőgépet úgy állítanak be a gyártók, hogy az exponálógomb kezeli a fényképezés fókuszálási és exponálási részét is. Ez egy ideig rendben is lehet, és elég ügyes lehetsz abban, hogy finoman félig megnyomd az exponálógombot, hogy a céltárgyra fókuszálj, mielőtt egy kicsit nagyobb nyomást gyakorolsz ugyanarra a gombra, hogy elkészítsd a fényképet. Azonban eljön az idő, amikor ez a rendszer végül értékes fotózási lehetőségekbe kerül. Például, amikor fényfestéses fotózást végzel, viszonylagos sötétségben dolgozol, időt szánsz a fényképezőgép beállítására, és a képnek pont arra a pontjára fókuszálsz, ahol tűéles tisztaságot szeretnél. Aztán eljön a pillanat, amikor megnyomod az exponálógombot, hogy megkezdhesd a hosszú expozíciót, hogy aztán kisétálhass a fényképezőgép elé, hogy a lámpával hadonászva megörökítsd a fény látványos mozgását. Amikor azonban éppen az exponálógombot akarod megnyomni, nem sikerül megfelelő erővel megnyomnod a gombot, és a fényképezőgép úgy kezeli, mintha fókuszváltást kértél volna, és az autofókusz rendszer beindul, és kiveszi a fényképezőgépet a tökéletesen beállított fókuszpontból.

A fejlettebb DSLR fényképezőgépeken megkímélheted magad az ilyen bosszúságoktól, ha az autofókusz funkciót leválasztod az exponálógombról, és az autofókuszt a többi opciós gomb valamelyikéhez rendeled. Ezt a módszert azért hívják “hátsó fókuszálásnak”, mert az általában a fókuszálás feladatára kiválasztott gomb általában a fényképezőgép hátulján található, de elég közel az exponálógombhoz ahhoz, hogy a hüvelykujjával könnyen be tudja kapcsolni az újonnan kijelölt autofókusz gombot, miközben a mutatóujja továbbra is a kioldó ujja marad az exponálógomb bekapcsolásához. Ezt egy kicsit meg kell szokni, de javítja a munkafolyamatokat és a fényképezőgép kezelésének módját.

5. Expozíció-kompenzáció

Ezt a funkciót talán nem mindig használja, de biztosan vannak olyan alkalmak, amikor ki akarja használni az expozíció-kompenzáció beállítását, hogy javítsa a kép általános minőségét. Az expozíció-kompenzáció beállításait értékekben mérjük, a nulla középen van, majd vagy a plusz értékek felé haladunk, hogy világosabbá tegyük a képet, vagy a mínusz értékek felé, hogy sötétebbé tegyük a képet. Miért tenné ezt, ha a fényerőt már beállította a rekesznyílás, a záridő és/vagy az ISO beállításokkal? A probléma az, hogy a modern DSLR fényképezőgépeknél az általuk használt algoritmusok hajlamosak a fényminőség túlkompenzálását eredményezni a kapott képpel. Ha sötét körülmények között fotózol, például éjszaka vagy este (amikor például azok a sötétebb kékek jelennek meg), az expozíció-kompenzáció használata nélkül a fényképezőgép úgy számol, hogy bármilyen fényforrás, például utcai fények, lámpák stb. rendkívül fényessé válnak, mivel a DSLR túlkompenzál, hogy a fény a sötét környezetben is látható legyen. A profi fotósok ezt gyakran úgy kezelik, hogy az expozíció-kompenzáció funkciót használják, és a mínusz értékekbe, jellemzően -1 értékig tárcsáznak, hogy a kapott képen tompítsák ezeket a fényforrásokat. Ezzel szemben, ha igazán világos környezetben, például hóban vagyunk, a +1 vagy akár +2 értékű expozíció-kompenzáció segít leküzdeni a fényképezőgép túlkompenzálásra való hajlamát. Általában azt tapasztalja, hogy az expozíció-kompenzációs beállítások módosítása nélkül minden, ami fehér a jelenetben, valószínűleg nagyon csúnya szürke színűvé válik. Az expozíció-kompenzáció +1 vagy +2 értékének hozzáadásával képes visszaadni a ragyogó fehéret.

6. Egyéni fehéregyensúly

Ismerek néhány profi fotóst, akik jellemzően automatikus fehéregyensúly módban fényképeznek, az idő nagy részében. Vannak azonban olyan esetek, amikor nem ezt teszik, például egy fedett jégpályán, ahol a beltéri fény miatt a jégpálya fehérje más színű lehet, mint amit valójában látsz. Ennek leküzdésére tehát inkább azt diktálják a kamerának, hogy valójában milyen legyen a “fehér”. Ez általában azt jelenti, hogy belépsz a fehéregyensúly menürendszerébe, kiválasztasz egy egyéni előre beállított opciót, majd lefényképezed, hogy milyen legyen a fehér az összes fotódon. Például ráirányítod a fényképezőgépet egy hófödémre vagy egy esküvői ruha fehérjére; kitöltöd a keretet ezzel a színnel, és elkészíted a fényképet. A fényképezőgép ezután ezt fehérnek fogja kezelni, és a jelenet összes többi színét ennek megfelelően egyensúlyozza, amíg újra nem fényképez egy másik egyéni fehéregyensúlyt, vagy vissza nem állítja az egyik előre beállított fehéregyensúly-módra, például az AWB (automatikus fehéregyensúly), vagy a felhős vagy napos beállításokra.

foto by greg westfall

7. Kiemelésvezérlés (The Blinkies)

Néhány DSLR fényképezőgép lehetővé teszi egy kiemelési funkció bekapcsolását, amelyet gyakran “The Blinkies” néven emlegetnek (mert amikor fényképezni megy, és a fényképezőgép beállításai olyanok, hogy a kép egy része vagy egésze elmosódhat vagy elveszítheti fényerejét, az LCD képernyő “villogni” fog azokon a területeken, amelyek túlexponáltak lesznek). Ezt nem szeretné, ha mondjuk egy menyasszonyt fényképezne az esküvője napján. Ha túlexponálja a menyasszonyi ruhát, akkor valószínűleg minden finom részletet elveszít, és nagy valószínűséggel az utómunkában (pl. Lightroom) nem tudja majd helyreállítani a részleteket, mert a szoftver nem rendelkezik adatokkal a kép ezen túlexponált részeiről. A Kiemelésvezérlés tehát gyakran jó figyelmeztető jelzés, ha bekapcsolva van.

8. Mérési módok

A DSLR fényképezőgépe valószínűleg lehetővé teszi, hogy három különböző mérési mód egyikére váltson, attól függően, hogy mit szándékozik fényképezni:

Értékelő mérés (más néven többszörös mérés)

Az értékelő mérés a fényképezőgépet a teljes képkocka fényerőszintjének meghatározásával a legmegfelelőbb expozíció mérésére készteti. Általában ezt a módszert szeretné használni – legtöbbször.

Center Weighted Metering

Ezzel a módszerrel a képkocka közepén lévő témára fókuszál, hogy az egész képernyőt egyenletesen mérje.

Fotó: Nathan Siemers

Spot Metering

Ezzel a módszerrel a fényképezőgép a képnek csak egy területét méri.

Bizonyos helyzetekben, például zenei koncertek beállításainál, ha az értékmérő mérést választanád, problémákba ütközöl, mert a fény jellemzően néhány másodpercenként változik – vagy különböző színek, vagy néha a fény a művészre süt, máskor máshová, így a művész arca sötétebb lesz; néha a fény az egyik zenekari tagra süt, a másikra nem… és ezek a fényváltozások nagyon nehéz feladat elé állítják a kamerát, amikor megpróbálja kiszámítani, hogyan mérje a fényt, hogy segítsen egy igazán szép képet készíteni. Amikor zenei koncerteket fényképezel, általában a Spot Meteringet választod, mivel a zenész arcát fogod megcélozni. Őt jöttél megnézni, ezért a fényképen világossá akarod tenni, hogy ki a művész, és ez azt jelenti, hogy a lehető legjobb fényben kell megörökítened őket a legmegfelelőbb mérési mód – ebben az esetben a pontmérés – használatával.

photo by photophilde

9. Külső vaku vezérlése (a fényképezőgépről)

A modernebb DSLR fényképezőgépek némelyike, jellemzően a magasabb árkategóriában, lehetővé teszi, hogy egy kompatibilis külső vakuegység funkcióit közvetlenül a fényképezőgép menürendszeréből kezelje. Ez egy igazán nagyszerű funkció, különösen akkor, ha több vakuegységet állítottál fel mindenfelé, vagy egyetlen vakuegységedet egy tökéletes, de nehezen elérhető helyre állítottad be, ahol nehezen látod az LCD kijelzőt és a vaku gombjait a beállítások módosításához. Ahelyett, hogy visszamennél minden egyes vakuegységhez, és babrálnod kellene a beállításokkal, ami zavaró lehet, ha azok jellemzően magasan, kényelmetlen helyen vannak, a DSLR fényképezőgéped menürendszeréből be- és kikapcsolhatod a vakuegység(ek)et, növelheted vagy csökkentheted a teljesítménybeállítást, vagy megváltoztathatod a vaku reakcióját. Mind a Panasonic FZ1000, mind a GH4 fényképezőgépek rendelkeznek ezzel a vezeték nélküli funkcióval, de ennek kihasználásához szükség van a kompatibilis vezeték nélküli külső vakuegységekre – mindenképpen megéri a beruházást.

10. A sípszó

Ha igazán népszerűtlenné akarod tenni magad, menj bármilyen csendes környezetbe, és kezdj el fényképezni úgy, hogy a fényképezőgéped sípszórendszere teljesen hallható. Ne tedd ezt; nagyon idegesítő és taszító hanggá válhat. Nem szükséges, hogy a fényképezőgép hallhatóan jelezze, ha valamit célba vett az autofókusz rendszerével, ezért mindenkinek az a legjobb, ha kideríti, hol található a hangvezérlés a fényképezőgép menürendszerében, és kikapcsolja (vagy legalábbis a lehető legalacsonyabbra állítja, ha van ilyen hangerőszabályozási lehetőség a fényképezőgépén).

Ez tehát a DSLR fényképezőgép tíz olyan funkciója, amely segít a fotós fejlődésében.

A szerzőről:
Graham Wadden hozta létre és tartja fenn a Creative Commons fotográfiai weboldalt, a WaddenCCPhotography-t, amely elsősorban az otthoni oktatók és az oktatásban dolgozók számára készített stockfotók létrehozására specializálódott.