20 viselkedés, amelyet még a legsikeresebb embereknek is abba kell hagyniuk
On július 30, 2021 by adminA Peter Drucker Alapítvány 10 éves elnökségi tagjaként sokszor volt alkalmam meghallgatni Peter Drucker-t, a világ vezetői szaktekintélyét. Ez idő alatt Peter néhány nagyon fontos leckét tanított nekem az életről és a vezetésről.
Az egyik legnagyobb lecke, amit tőle tanultam, a következő: “Sok időt töltünk azzal, hogy segítünk a vezetőknek megtanulni, mit kell tenniük. Nem fordítunk elég időt arra, hogy megtanítsuk a vezetőknek, mit kell abbahagyniuk. Az általam megismert vezetők felének nincs szüksége arra, hogy megtanulja, mit kell tennie. Azt kell megtanulniuk, hogy mit kell abbahagyniuk.”
Ezeknek sok jó oka van. Valószínűleg a legkiemelkedőbb az, hogy a vezetők és a szervezetek az előrevivő lendület fenntartása érdekében a pozitív cselekvés iránti elkötelezettség bizonyítására összpontosítanak. Például a következő mondat használata: “El kell kezdenünk figyelmesebben figyelni”, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, hogy mit hagyhatunk abba: “Az iPhone-unkkal játszunk, miközben mások beszélgetnek”. Hasonlóképpen, a legtöbb szervezet elismerési és jutalmazási rendszere arra irányul, hogy elismerje, hogy valamit csinálunk. Például elismerést kapunk, ha valami jót teszünk. Ritkán kapunk elismerést azért, ha abbahagyunk valami rosszat.
Hogyan használja a “Mit kell abbahagyni” módszert a coachingban és a vezetésfejlesztésben?
Az első lépés az, hogy meghatározzuk, milyen viselkedést kell abbahagyni. A What Got You Here Won’t Get You There című könyvemben a vezetők 20 rossz szokását tárgyalom. Mindenki, akivel találkoztam, mutatott ezekből a viselkedésformákból egyet vagy többet, beleértve engem is! Tekintse át a listát. Azonosulsz valamelyik rossz szokással? Ha olyan vagy, mint az emberek többsége, a válaszod igen, és készen állsz arra, hogy elkezdd használni a “What to Stop.”
- Túl sokat nyerni: A mindenáron és minden helyzetben való győzni akarás.
- Túl sok érték hozzáadása:
- Ítélkezés: Az igény, hogy másokat értékeljünk és a saját normáinkat szabjuk rájuk.
- Destruktív megjegyzéseket teszünk: A felesleges szarkazmus és a vágó megjegyzések, amelyekről azt hisszük, hogy szellemesek vagyunk.
- “Nem”-mel, “De”-vel vagy “Azonban”-val kezdünk: Ezeknek a negatív minősítéseknek a túlzott használata, amelyek titokban azt mondják mindenkinek: “Nekem van igazam, te pedig tévedsz.”
- Elmondani a világnak, hogy milyen okosak vagyunk: Az igény, hogy megmutassuk az embereknek, hogy okosabbak vagyunk, mint gondolják rólunk.
- Dühösen beszélni: Az érzelmi változékonyság vezetési eszközként való felhasználása.
- Negativitás, avagy “Hadd magyarázzam el, miért nem fog ez működni”: Az igény, hogy megosszuk negatív gondolatainkat, még akkor is, ha nem kérdezték.
- Információ visszatartása: Az információ megosztásának megtagadása annak érdekében, hogy előnyben maradjunk másokkal szemben.
- A megfelelő elismerés elmaradása: A dicséret és jutalom megadásának képtelensége.
- Olyan elismerés követelése, amelyet nem érdemlünk meg: A legbosszantóbb módja annak, hogy túlértékeljük hozzájárulásunkat bármilyen sikerhez.
- Kifogások keresése: Az az igény, hogy bosszantó viselkedésünket állandóvá tegyük, hogy az emberek felmentsenek minket érte.
- Ragaszkodás a múltba:
- Kedvenceket játszunk: Nem vesszük észre, hogy valakivel igazságtalanul bánunk.
- A megbánás kifejezésének megtagadása: Képtelenség arra, hogy felelősséget vállaljunk tetteinkért, beismerjük, hogy tévedtünk, vagy felismerjük, hogy tetteink hogyan hatnak másokra.
- Nem figyelünk: A kollégák iránti tiszteletlenség legpasszívabb, passzív-agresszív formája.
- A hála kifejezésének elmulasztása: A rossz modor legalapvetőbb formája.
- A hírvivő megbüntetése: A téves igény, hogy megtámadjuk az ártatlanokat, akik általában csak segíteni próbálnak nekünk.
- A felelősség áthárítása:
- A túlzott igény, hogy “én” legyek: A hibáink erényként való felmagasztalása, egyszerűen azért, mert azok vagyunk, akik vagyunk.
A lista áttekintése után, azok számára, akik még mindig nem tudják, hogy mit kell abbahagyniuk, van egy szokás, amit az összes többi fölé helyeztek. Lehet, hogy te is a többséghez tartozol, akik részt vesznek ebben a rossz szokásban. Mi az első számú problémája azoknak a sikeres vezetőknek, akiket az évek során coacholtam? A túl sok győzelem.
Vélemény, hozzászólás?