All of Me (jazz standard)

Az “All of Me” először akkor került a köztudatba, amikor 1931-ben Belle Baker előadását sugározta a rádió. Paul Whiteman és zenekara ugyanezen év december 1-jén rögzítette a dalt Mildred Bailey énekesnővel; ez az amerikai poplisták élére került. Heteken belül két másik verzió is felkerült a listákra: Louis Armstrong feldolgozása szintén az első helyre került, Ben Selvin és zenekara pedig a 19. helyen végzett. A dalt felhasználták az 1932-es Careless Lady című filmben. Ted Gioia kritikus szerint a végleges változatot Billie Holiday énekelte 1941-ben: “olyan tulajdonjogot követelt magának, amelyet a következő években senkinek sem sikerült letaszítania”. Két évvel később Lynne Sherman felvétele Count Basie és zenekarával a 14. helyig jutott a slágerlistákon.

Frank Sinatra az “All of Me” több változatát is rögzítette. Az 1948-as kiadványa a 21. helyig jutott. A Meet Danny Wilson című filmben is elénekelte, ami talán Johnnie Ray feldolgozását segítette fel a 12. helyig a slágerlistákon abban az évben. Az “All of Me” Sinatra általi felhasználása a nem jazz-közönséget is megismertette a dallal, és így tett Willie Nelson is, akinek verziója a Stardust című albumán szerepelt, és 1978-ban a Hot Country Songs listán a 3. helyig jutott. 2000-ben az “All of Me” elnyerte a Songwriters Hall of Fame toronymagas dal-díját.