Cochrane

Miről van szó?

Az oxitocin egy természetes hormon, amely a méhben (méhben) rendszeres, fájdalmas összehúzódásokat és a szülés megindulását okozza. Intravénás (vénába (infúzióba) adott) gyógyszerként áll rendelkezésre, és lassú infúzióval mesterségesen serkentik a szülést, ha az orvosok vagy a szülésznők úgy érzik, hogy ez szükséges a baba születésének felgyorsításához, vagy ha az anya kéri. A nyugati országokban körülbelül minden negyedik terhes nőnél indítják be a szülést, általában prosztaglandin gyógyszerekkel, önmagukban vagy oxitocinnal kombinálva.

A méhösszehúzódások serkentésére szolgáló intravénás oxitocin alkalmazásával kapcsolatos kockázatok közé tartozik, hogy a nőnek túl hosszú vagy túl gyakori összehúzódásai vannak (méh túlstimuláció), ami a baba szívritmusának megváltozásához és sürgős császármetszés szükségességéhez vezethet. Ez az áttekintés azt vizsgálja, hogy az oxitocin infúzió leállítása, amint a szülés jól beindult (azaz a méhnyak több mint félig kitágult), csökkenti-e az anyára és a babára vonatkozó kockázatokat az oxitocin infúzió folytatásához képest.

Miért fontos ez?

Az oxitocin infúzió leállítása az aktív szülés megindulása után természetesebb szülést eredményezhet, különösen, ha csökken a méh túlstimulációjának és az azonnali császármetszés szükségességének kockázata. Emellett az anya által kapott oxitocin teljes dózisa is csökkenne, ami kevesebb mellékhatással járhat (pl. az anyai hányinger, hányás és fejfájás, vagy a baba szívritmusának változása).

Milyen bizonyítékokat találtunk?

Bizonyítékokat kerestünk (2018. január), és 10 randomizált, kontrollált vizsgálatot találtunk (1888 nő és csecsemőjük), amelyeket 1998 februárja és 2016 januárja között végeztek dániai, görögországi, törökországi, izraeli, iráni, amerikai, bangladesi, indiai és thaiföldi kórházakban. A vizsgálatok tervezési korlátai és az eredmények közlésének módja miatt nem lehetünk biztosak az eredményekben.

Az intravénás oxitocin adásának leállítása az aktív szülés alatt csökkentheti a császármetszésre szoruló nők számát (kilenc vizsgálat, 1784 nő). Amikor azonban egy másik elemzést végeztünk, amelybe csak azokat a nőket vontuk be, akik valóban aktív szülésben voltak, azt találtuk, hogy valószínűleg nincs vagy alig van különbség a két csoport között (négy vizsgálat, 787 nő).

Az IV oxitocin abbahagyása valószínűleg csökkenti a nőknél a túl hosszú vagy túl erős összehúzódások kockázatát, ami a baba szívfrekvenciájának megváltozásához vezet (három vizsgálat, 486 nő). Bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy az intravénás oxitocin abbahagyása befolyásolja-e a membránok vagy a méhen belüli zsák bakteriális fertőzésének kockázatát) (egy vizsgálat, 252 nő). Az intravénás oxitocin szülés közbeni leállítása kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolja a nők fájdalomcsillapítás és epidurális érzéstelenítés használatát azokhoz a nőkhöz képest, akik továbbra is intravénás oxitocint kaptak (három vizsgálat, 556 nő).

Valószínűleg kevesebb olyan csecsemő volt a megszakított IV oxitocint kapó csoportban, akiknél a kardiotokográfia (elektronikus módszer mind a nők összehúzódásainak, mind a baba szívverésének mérésére) eredménye rendellenes volt, mint azoknál a nőknél, akik továbbra is IV oxitocint kaptak (hét vizsgálat, 1390 nő).

Az intravénás oxitocinszedés folytatásához képest az intravénás oxitocinszedés abbahagyása valószínűleg kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolja azon csecsemők számát, akik alacsony pontszámot kaptak az újszülöttek jóllétének standard tesztjén (Apgar), öt perccel a születés után (négy vizsgálat, 893 nő), vagy a csecsemő jóllétének egy másik mérésére, amely a köldökzsinórból egyszer vett vér elemzését foglalja magában (négy vizsgálat, 873 nő).

A bevont vizsgálatok nem számoltak be a felülvizsgálat számos kimeneteléről, beleértve az anya vagy a baba halálát.

Mit jelent ez?

Az oxitocin leállítása a szülés aktív szakaszának megkezdése után csökkentheti azon nők számát, akiknél a fájások túl hosszúak vagy túl erősek lesznek, ami a baba szívritmusának változásához és a császármetszés kockázatához vezet. A császármetszés kockázatának esetleges csökkenése azonban lehet a rossz vizsgálati terv artefaktuma.

Szükség van jobb minőségű vizsgálatokra. Ezekbe az elemzésekbe be lehetne vonni azokat a nőket, akik nem érték el a vajúdás aktív fázisát, mert babájukat korábban, császármetszéssel hozták világra, és azokat, akiknek a vajúdása olyan gyors volt, hogy az oxitocint nem lehetett időben leállítani, azaz az elemzésnek a “kezelési szándék” alapján kellene történnie.

A jövőbeni vizsgálatokba be lehetne vonni a jelen áttekintésben felsorolt kimeneteleket, beleértve a nők elégedettségét is.