Fehérjetoxicitás

A magas fehérjetartalmú étrend egészségügyi problémát jelent a vesebetegségben szenvedők számára. A fő aggodalom az, hogy a magas fehérjebevitel elősegítheti a további vesekárosodást, ami fehérjetoxicitáshoz vezethet. A fokozott fehérjebevitel által kiváltott élettani változások, mint például a megnövekedett glomeruláris nyomás és a hiperszűrés, további terhelést jelentenek a már károsodott vesék számára. Ez a terhelés ahhoz vezethet, hogy a fehérjék nem megfelelően metabolizálódnak, és ezt követően toxicitást okoznak. A magas fehérjetartalmú étrend szövődményekhez vezethet a vesebetegeknél, és összefüggésbe hozható a betegség további progressziójával. A jól ismert Nurse’s Health Study összefüggést talált a veseműködés elvesztése és a már vesebetegséggel diagnosztizált betegek fokozott állati fehérjebevitele között. Ez az összefüggés arra utal, hogy az ajánlásokat meghaladó teljes fehérjebevitel felgyorsíthatja a vesebetegséget és a fehérjetoxicitás kockázatához vezethet a beteg egyénen belül. Emiatt az étrendi fehérjebevitel korlátozása gyakori kezelés az olyan vesebetegségben szenvedő betegek esetében, akiknél proteinuria van jelen. A fehérjebevitelt korlátozó betegeknél kimutatták, hogy vesebetegségük lassabban progrediál.

Más vizsgálatok azonban nem találtak bizonyítékot a magas fehérjebevitel miatti fehérjetoxicitásra a veseműködésre egészséges embereknél. A fehérjebevitelre vonatkozó ajánlásokat rendszeresen meghaladó étrendről megállapították, hogy a vesékben megnövekedett glomeruláris szűrési sebességhez vezet, és hatással van a szervezet hormonrendszerére is. Jól ismert, hogy ezek az élettani hatások károsak a vesebetegségben szenvedő egyénekre, de a kutatások nem találták, hogy ezek a reakciók károsak lennének az egészséges és megfelelő veseműködést mutató egyénekre. Az egészséges veseműködésű embereknél a vesék folyamatosan dolgoznak a fehérje-anyagcsere melléktermékeinek kiválasztásán, ami megakadályozza a fehérjetoxicitás kialakulását. A megnövekedett étrendi fehérjefogyasztásra válaszul a vesék úgy tartják fenn a szervezeten belüli homeosztázist, hogy megnövekedett kapacitással működnek, nagyobb mennyiségű karbamidot termelnek, majd kiválasztják azt a szervezetből. Bár egyesek azt javasolják, hogy a hulladéktermelés és -kiválasztás növekedése fokozott terhelést jelent a vesék számára, más kutatások ezt nem támasztják alá. Jelenleg a bizonyítékok arra utalnak, hogy a megnövekedett étrendi fehérjebevitel hatására a veseműködésben bekövetkező változások a szervezet által a homeosztázis fenntartása érdekében alkalmazott normális alkalmazkodási rendszer részét képezik. Egészséges, jól működő vesékkel rendelkező egyéneknél nem kell attól tartani, hogy a megnövekedett étrendi fehérjebevitel fehérjetoxicitáshoz és a vesefunkció csökkenéséhez vezet.