Homéroszi himnuszok | 5. himnusz: Aphroditéhez | Összefoglaló

Összefoglaló

A Hermészhez és Apollónhoz írt himnuszokkal ellentétben az “Aphroditéhez” nem az istennő születéséről szóló beszámolóval kezdődik. Érkezéséről a 6. himnuszban lesz szó. Ehelyett a beszélő felsorolja azt a három istennőt, akiket Aphrodité nem tud manipulálni. Ezek közül az első Athéné, a bölcsesség, a háború, a matematika és a művészetek istennője. A második Artemisz, a vadászat istennője. A harmadik pedig Hesztia, a tűzhely és az otthoni élet istennője.

Mivel Aphrodité a szerelem, a termékenység és a szépség istennője, az Olümposzon élő férfi istenek egyike sem tud ellenállni a csábításának. Aphrodité szereti rávenni az isteneket és istennőket, hogy szerelembe essenek a halandókkal, és még Zeusz is áldozatul esik a trükkjeinek, valahányszor Aphrodité elfeledteti vele a feleségét, Hérát. Zeusz végül azzal vág vissza, hogy Aphrodité beleszeret egy jóképű trójai pásztorba, Anchisesbe (egyes fordításokban Ankhises). Aphrodité a pafosi oltárához megy, ahol a három grácia megfüröszti, illatos olajjal megkeni és gyönyörűen felöltözteti. Ezután Aphrodité elindul, hogy megkeresse Anchisest. Útközben azzal szórakoztatja magát, hogy az elhaladó állatokat más fajokkal való párosodásra készteti.

Amikor Aphrodité végül megtalálja Anchisest, a férfi el van ájulva a szépségétől és attól, hogy milyen díszes ruhát visel. Felismerve őt istennőnek, alázatosan megígéri, hogy szentélyt épít neki, és kéri, hogy adjon neki szerencsét. Aphrodité azt állítja, hogy ő nem istennő, csak egy halandó frígiai hercegnő. Hermész kifejezetten azért rabolta el otthonából, hogy feleségül menjen Anchiseshez. Könyörög Anchisesnek, hogy mutassa be őt a családjának, “szelídítetlenül és kipróbálatlanul”, ahogyan ő van, és megígéri, hogy méltó feleségnek tartják majd a számára. A megszállott Anchises azonnal ágyba viszi, majd elalszik. Aphrodité visszatér istennői alakjába, mielőtt felébresztené. Anchises megrémülve a nő nagyszerűségétől, könyörög neki, hogy ne ölje meg. Aphrodité biztosítja őt, hogy most már kedves az istenek számára, és hogy fia lesz, Aeneas (más írásmóddal Aineias), aki Tróját fogja uralni. De mivel ő maga halhatatlan, Aphrodité nem bírja elviselni a gondolatot, hogy Anchisest az Olümposzra vigye. A “könyörtelen, nivelláló kor” hamarosan legyőzi őt is, mint minden halandót.

Aphrodité hozzáteszi, hogy mivel ő maga először szeretett bele egy halandóba, kegyvesztetté válik, és a többi isten örökké gúnyolni fogja. Anchisestől fiút fogant. A gyermeket nimfákhoz adja, akik csecsemőkorában gondoskodnak róla, és amikor a gyermek négyéves lesz, Aphrodité elviszi apjához. Az istennő hozzáteszi, hogy ezt az ígéretét csak akkor teljesíti, ha Anchises titokban tartja az egyesülésüket. Ha bárkinek elmondja, “rettegni fog az istenek haragjától.”

Analízis

A himnusz szokatlan abból a szempontból, hogy egyszerre dicséri Aphrodité hatalmát és mutatja meg gyengeségét. A himnusz nyitánya nem bővelkedik az istennő dicséretében. Ehelyett a költő megmagyarázza, hogy Athéné, Artemisz és Hesztia miért immunisak Aphrodité fortélyaira. Mindhármuknak olyan képességei vannak, amelyek látszólag felülmúlják Aphrodité képességeit. Igaz, ő képes szexuális vágyat ébreszteni az emberekben és az állatokban, de Athéné képes megtanítani az embereket szép és hasznos tárgyak készítésére, “inspirálva mindenkinek az elméjét”, és döntő szerepet játszik a csaták kimenetelében. Artemisz, a vadászat istennője, Aphroditét puhává teszi. Hesztia, a tűzhely istennője tiszteletbeli helyen ül az Olümposz hegyén, és az esküje, hogy szűz marad, olyan tisztasággal ruházza fel, amellyel Afrodité nem rendelkezik.

Az a tény, hogy ez a három istennő az egyetlen, aki képes ellenállni Afroditénak, arra utal, hogy az istenek, akik nem tudnak ellenállni neki, gyengébbek, mint női társaik, ami miatt Afrodité hódításai kevésbé tűnnek lenyűgözőnek. Továbbá, amíg Zeusz nem parancsolta meg Aphrodité vágyát Anchises iránt, az istennőnek soha nem volt szexuális kapcsolata halandóval. Arról beszél, hogy emiatt nagy szégyen érte. A hagyományosan férfiközpontú nézőpontból az ő hatalma “nőies”, nem ér annyit, mint féltestvéreinek férfias hatalma.