ISPUB.com

Clinical Trials

Az INITIATIVE vizsgálatban, egy kettős vak, nem alsóbbrendűségi vizsgálatban 939 anginás beteget randomizáltak, akik vagy naponta kétszer 7,5 mg vagy 10 mg ivabradint, vagy naponta egyszer 100 mg atenololt kaptak. Az elsődleges kimeneti mérőszám a teljes terhelés időtartamának (TED) változása volt a kiindulási értékhez képest 4 hónap után, és az előre meghatározott egyenértékűségi határérték 35 másodperc volt (azaz a TED változásának a kiindulási értékhez képest az atenolollal 35 másodpercnek vagy kevesebbnek kellett lennie, mint az ivabradinnal történő változásnak ahhoz, hogy a nem-alsóbbrendűség bizonyítható legyen). Az ivabradin 7,5 mg-os és 10 mg-os csoportjában a teljes testmozgás időtartama +86,8, illetve +91,7 másodperccel nőtt, szemben az atenolol100 mg-os kezelési csoport +78,8 másodpercével. A másodlagos hatékonysági kritérium: az angina pectoris kialakulásáig és az angina pectoris korlátozásáig eltelt idő minden kezelési csoportban csökkent.A kiindulási értékhez képest a heti anginás rohamok számának változása -2,2 ± 4,3 és -2,3 ± 4,2 volt a 7,5 mg és 10 mg ivabradin csoportban, és -2,7 ± 12,3 az atenolol 100 mg-os csoportban, statisztikai szignifikancia nem volt megállapítható. A 7,5 mg és 10 mg ivabradin dózisok között nem volt különbség a hatékonysági eredményekben, azonban a 10 mg-os csoportban nagyobb volt a vizuális mellékhatások előfordulása.A többi vizsgálatról korlátozott információ áll rendelkezésre, mivel azok teljes terjedelmükben még nem kerültek közzétételre.A CL3-023 vizsgálatban 1195 anginás beteget randomizáltak, akik 3 hónapon keresztül naponta kétszer 7,5 mg vagy naponta kétszer 10 mg ivabradint, illetve naponta egyszer 10 mg amlodipint kaptak. Az elsődleges hatékonysági végpont, a gyógyszerhatás mélypontjánál mért teljes edzésidő minden kezelési csoportban növekedett, +27,6 mp, +21,7 mp és 31,2 mp az ivabradin 7,5 mg-os, 10 mg-os és az amlodipin csoportban. Az angina pectoris kezdetéig eltelt idő, a limitáló angina pectoris és az 1 mm-es ST-szakasz depresszió mind hasonlóan csökkent. Az anginás rohamok száma és a nitrátfogyasztás minden kezelési csoportban csökkent. A nem alá-fölérendeltség előre meghatározott konfidenciahatára -30 másodperc volt. Az Európai Gyógyszerügynökség ezt és az INITIATIVE vizsgálatban alkalmazott határértéket túl megengedőnek ítélte. A CL3-018 vizsgálatban 728 stabil anginás beteg kapott placebót vagy naponta kétszer 5 mg ivabradint, illetve naponta kétszer 7,5 mg ivabradint a napi egyszeri 10 mg amlodipin mellett 3 hónapon keresztül. A vizsgálat nem mutatott szignifikáns antianginális és antiischaemiás hatást az ivabradin 5 mg vagy 7,5 mg esetében a placebóhoz képest közvetlenül a következő adag előtt. A gyógyszerhatás csúcspontján az ivabradin klinikailag jobb volt a placebónál az angina pectoris kezdetéig eltelt idő és a teljes terhelés időtartama tekintetében. A CL3-021 vizsgálatban 386, három hónapja anginás beteg kapott naponta kétszer 5 mg ivabradint vagy naponta kétszer 7,5 mg-ot. A vizsgálat célja a hosszú távú biztonságosság és hatékonyság értékelése volt. 12 hónap elteltével az 5 mg ivabradin és a 7,5 mg ivabradin esetében a heti anginás rohamok száma a kiindulási értékhez képest -1,9±0,48, illetve -1,2±0,4 %-kal csökkent. Statisztikai szignifikanciát nem állapítottak meg.Az eddigi vizsgálatokat nem arra tervezték, hogy pontosan felmérjék az ivabradin hatását az anginás rohamok gyakoriságára vagy a kardiovaszkuláris morbiditásra és mortalitásra. A napi kétszer 5 mg-os adaggal kapcsolatban is nagyon kevés hatásossági adat áll rendelkezésre, mivel a klinikai vizsgálatok a 7,5 mg-os és 10 mg-os adagok értékelésére koncentráltak. Csak egy kis, kontrollcsoport nélküli vizsgálat mutatott ki statisztikai szignifikanciát az anginás rohamok számának a kiindulási értékhez viszonyított csökkenésében az ivabradin 5 mg-os és 7,5 mg-os dózisával. ez egy kis, nyílt címkés vizsgálat, és eredményei nem elég szilárdak ahhoz, hogy megfelelő bizonyítékot szolgáltassanak a hatékonyságra vonatkozóan. Nem végeztek összehasonlító vizsgálatokat olyan sebességkorlátozó kalciumcsatorna-blokkolókkal, mint a diltiazem vagy a verapamil, amelyek hasznosabb értékelést adtak volna az ivabradin hatékonyságáról és a terápiában elfoglalt helyéről. Jelenleg folyik a BEAUTIFUL vizsgálat (MorBidity-mortality evaluation of the If inhibitor ivabradine in patients with coronary disease and left ventricular dysfunction). Célja az ivabradin placebóval szembeni fölényének bizonyítása a kardiovaszkuláris mortalitás és az akut szívinfarktus és/vagy újonnan fellépő vagy súlyosbodó szívelégtelenség miatti kórházi felvételek csökkentése terén körülbelül 9650 betegnél, és a jelentés 2008-ban várható.

Acknowledgements

.