Ki fogja levágni a lábkörmeidet, ha te nem tudod?

Nem vagyok abban az életszakaszban, amikor segítségre van szükségem a saját lábkörmeim vágásához. Hacsak nem jönnek közbe előre nem látható körülmények, arra számítok, hogy jó két évtizedig vagy még tovább is a saját manikűrösöm/pedikűrösöm leszek, de sosem lehet tudni, hogyan alakul az élet. Én viszont a szendvicsgenerációhoz tartozom. Vagyis voltam. Mióta apám néhány éve, anyám pedig másfél éve elhunyt, a szendvics némileg inkább hasonlít a nyitott tonhalas szendvicsre, mint a klubra. Két feltörekvő felnőtt fiam van itthon, és két testvérem van azon túl. A két testvér közül az egyiknek az utóbbi időben komoly egészségügyi szükségletei voltak, és ez inspirálta ezt a darabot.

Itt van valami, amit soha nem mondanak neked, amikor gyerek vagy: Egy nap lehet, hogy a végén te fogod nyírni és reszelni azoknak a lábkörmeit, akiket szeretsz. Korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy egyszer majd apám lábkörmeit, anyám lábkörmeit és a bátyám lábkörmeit fogom nyírni. Kigyógyultam (pedi, valójában) naiv hiedelmeimből. Persze, a feleségem és én vágtuk a fiaink körmét, amikor kicsik voltak. Jó szülők vagyunk! Különben is, ha volt már kisbabája, tudja, hogy a babák körmei nagyon élesek tudnak lenni. A vágásuk egyszerű önvédelem. De ez már régen volt – mielőtt az egyik fiam elkezdett volna önállóan nyírógépet használni, a másik fiam pedig a saját lábkörmét kezdte el a fogaival nyírni (akkoriban még nagyon hajlékony volt).

Az utóbbi hónapokban az egyik testvéremnek komoly egészségügyi problémái voltak, és nem tudta levágni a saját lábkörmét. Így jöttem rá, hogy én csináljam. Kétszer is. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom csinálni, de ott voltam, nyírtam, reszeltem és csiszoltam. De lakkozás nélkül. Nem a csillogás volt a cél. Különben is, a mi családunkban nem szoktunk puccoskodni.

Egy évvel ezelőtt a szüleim egy idősek otthonában éltek. Egy ideig volt valaki, aki ezt a szolgáltatást nyújtotta nekik, de valami megszakította ezt egy időre. Így jutottam el oda, hogy egy-két alkalommal nekem kellett levágnom a szüleim lábkörmét.

Talán azt gondolod: “Ez nem nagy ügy, Scott, hadd mondjam el, mit kellett tennem egy családtagomért”. Valóban, ez egy apróság. Egyszerre tíz apróság, ami azt illeti. Néhányan közületek igazi családi hősök, akik évről évre hihetetlen dolgokat tesznek egy szerettükért. Én nem állítom, hogy ez nem verseny. Mégis, a lábujjköröm metaforája annak az egész sor apró dolognak, amiben sokunknak segítségre lesz szüksége valamikor, egy szezonra vagy egész életünk végéig.

A lábujjköröm és a családok jövője

Ez az egész elgondolkodtatott a családok jövőjéről és a lábujjkörmökről. Azt mondod, túlzás? Azt hiszem, mindez összefügg.

Egy nap, amikor meglátogattam egy szerettemet egy idősek otthonában, megkérdeztem egy ápolónőt a lábkörmökről. Kíváncsi voltam, hogy azok az emberek, akik már nem tudják a sajátjukat vágni, hogyan csináltatják meg. Elmondta, hogy ezen a bizonyos helyen – és gyanítom, messze nem ez az egyetlen – a személyzetnek nem volt szabad megcsinálni a betegek lábkörmét. Felelősség. Így néhány embernek ambulánsan kellett felkeresnie egy podológust, hogy levágassa a lábkörmét. Gondoljanak bele egy pillanatra. A költségek. A bosszúság. Elgondolkodtam azon, hogy vajon megtérítendő egészségügyi kiadás-e, ha a lábujjkörmeinket egy podiáterrel megcsináltatjuk.

Az emberek egyre nagyobb számban lesznek olyanok, akiknek csak két lehetőség közül az egyik lesz a lábujjkörmeikre: Howard Hughes módra vagy egy családtag vagy barát által nyújtott szolgáltatás. Persze, a kormánynak sok mindenre vannak programjai, de nem vagyok benne biztos, hogy a lábkörmökre is lesz egy.

Szóval, komoly kérdést teszek fel. Ki fogja levágni a lábkörmeidet, ha te nem tudod?

Digitális egyenlőtlenség

A családok sokkal széttöredezettebbek lettek, mint a múltban. A gyerekeket kisebb valószínűséggel neveli a saját két szülőjük, és nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a családi kapcsolatokban a váltakozást (fluktuációt). Egyre több ember számára bizonytalan, hogy ki van otthon. Valaki biztos vitatkozni akar majd ezzel, de nem látom, hogy ezek a változások hogyan ne lennének hatással a családokon belüli életre szóló kötelékekre. Szerintem nettó csökkenést fogunk látni az elkötelezett és érzelmileg kötődő családtagok számában, akikre az átlagember szükség idején támaszkodhat. Ezt kombináljuk azzal a ténnyel, hogy azoknak az embereknek, akiknek családjuk lesz, kisebbek lesznek. Ez azt jelenti, hogy kevesebb lesz a testvér, mint potenciális erőforrás, függetlenül az egyéb változásoktól. Ha van kapcsolatod egy-két viszonylag felelősségteljes testvérrel, és még nem kezdtél el rájuk, mint lehetséges erőforrásokra gondolni a jövődben, kezdj el egy kicsit fantáziadúsabban gondolkodni. Nem minden erőforrás pénzügyi.

Az erős kötődések azzal kezdődnek, hogy a gyerekek milyen szintű elkötelezettséget és érzelmi elérhetőséget kapnak a szüleiktől. A kötődési kötelékek viszont az egész családban elősegítik a családtagok közötti élethosszig tartó elkötelezettséget, például a gyermek és a szülő, illetve a testvér és a testvér között. Ezek az erők a történelem folyamán úgy működtek, hogy valószínűbbé – bár korántsem garantáltan – tették, hogy a családtagok szükség esetén gondoskodnak egymásról.

Nem számít, milyen nagy lesz a kormányzat szerepe az idősebbek életében, az egyszerű szükségletek körül mindig lesznek kitöltendő hiányosságok. Ez egy újabb módja annak, hogy az egyenlőtlenség részben, de elkerülhetetlenül összefügg a családok természetével. Mindenkinek van lábkörme, de nem mindenkinek lesz családtagja, aki közbelép és segít. Ha még egy okra lett volna szükséged, hogy azért dolgozz, hogy a családok erősebb kötelékeket alakítsanak ki, most már megvan.

Személyes tanácsok

Tudod a viccet arról, hogy jól bánj a gyerekeiddel, mert ők fogják kiválasztani az idősek otthonát. Ezt felejtsd el! Reménykedj abban, hogy szívesen és gondosan vágják majd a lábkörmeidet.

Tágabb értelemben mindannyian jól tesszük, ha erős kötelékeket építünk és tartunk fenn a családunkkal és a barátainkkal. Sosem tudhatod, mikor lehetsz te az, akinek segítségre van szüksége a kismalacok összeterelésében, egészen hazáig.