Proteinkötési változások és gyógyszerkölcsönhatások: Mit tudunk?

S úr, 47 éves, súlya 209 font, kórtörténetében görcsrohamok, másként nem meghatározott bipoláris zavar, magas vérnyomás és 2-es típusú cukorbetegség szerepel. Azután jelentkezik a sürgősségi osztályon, hogy nyaralás közben 2 napig nem vette be gyógyszereit. Megnövekedett energiája van, csökkent az alvása, és nyomottan beszél, és ragaszkodik ahhoz, hogy naponta akár 10 órát is sétáljon “egy maratonra készülve”, annak ellenére, hogy 4 cm-es lábszárfekélye van. Családja beszámolója szerint a mostani incidensig betartotta a gyógyszereit.

S úrnak nincs ismert gyógyszerallergiája. Gyógyszerei közé tartozik az orális divalproex nátrium késleltetett felszabadulású (valproinsav ), 1000 mg naponta kétszer, orális lisinopril, 20 mg minden reggel, és inzulin glargin, 22 egység szubkután minden este.

Teljes vérképet, alapvető metabolikus panelt, kreatin kináz szintet, VPA szintet és vizelet drogszűrést rendeltek el. A releváns eredmények között szerepel a szérum kreatininszint 1,4 mg/dl (normál tartomány: 0,6-1,2 mg/dl), a szérum glükózszint 188 mg/dl (normál tartomány: 70-100 mg/dl) és a VPA szint 23 mcg/ml (terápiás tartomány: 50-125 mcg/ml). A májfunkciós panel a normális határértékeken belül van: az albuminszint 3,9 g/dl, az aszpartátaminotranszferáz szintje 18 IU/L, az alaninaminotranszferáz szintje 14 IU/L. S úr rohamos anamnézisének fényében konzultálnak a neurológiával, és úgy döntenek, hogy folytatják a VPA-kezelését, mivel 4,5 éve rohammentes, és ez a gyógyszer bipoláris zavarában is segített.

S urat felveszik a kórházba, és otthoni gyógyszereit a jelenlegi dózisban folytatják. A kórház 3. napján S úr VPA-szintje 62 mcg/ml, maratoni rögeszméje elmúlt, és alvásmintája normalizálódott. Infektológiai és podológiai szolgálatot kérnek fel a diabéteszes lábfertőzése miatt, amely a csontig fekélyesedett. IV ertapenemet, 1000 mg/nap, indítanak, és a következő hétre tervezik a sebfertőtlenítést. Két nappal később S úrnak szemtanúi görcsrohama van; VPA-szintje 9 mcg/ml.

A gyógyszerészeknek gyakran feltett kérdés: “A fehérjekötődés változása befolyásolja-e a gyógyszeradagolást?”. Ebben a cikkben leírom, hogyan fordulhatnak elő fehérjekötődés-változások, és a dinamika összetettségét. Az, hogy egy fehérjéhez erősen kötődik, jellemzően nem jelenti azt, hogy minden gyógyszer kölcsönhatásba lép, de néhány kölcsönhatás fontos lehet. Ez a cikk nem foglalkozik a hormonokhoz kötődő gyógyszerekkel.

Miért fontos a fehérjekötődés? Amikor egy gyógyszer plazmafehérjéhez kötődik, nem tud szabadon hatni. Előfordulhat a terápiás hatás késleltetése (mivel nem áll rendelkezésre a gyógyszer, hogy reagáljon), késleltetett elimináció, vagy esetleg egy másik fehérjéhez kötött gyógyszer kiszorítása. Ezenkívül a gyógyszerek általában nem jutnak át a vér-agy gáton, vagy nem eliminálódnak, ha kötődnek. Például, ha egy gyógyszer 99%-ban kötött (1% szabad marad), és a kiszorulással a gyógyszer 2%-a szabaddá válik, akkor ez az esemény megduplázta a szabad gyógyszer mennyiségét. Mivel a nem kötött gyógyszer eliminálódik, a fehérjéhez kötött gyógyszer rezervoárként működhet. Dinamikus kapcsolat áll fenn a kötött gyógyszer, a nem kötött gyógyszer és az elimináció sebessége között.

Mely fehérjékhez kötődnek általában a gyógyszerek? A gyakran kötődő fehérjék közé tartozik az albumin, az alfa-1-savas glikoprotein (AAG) és a lipoproteinek. Az albumin az összes plazmafehérje 60%-át teszi ki a plazmában. A lipoproteinek közé tartozik a nagyon nagy sűrűségű lipoprotein (VHDL), a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL), a nagyon kis sűrűségű lipoprotein (VLDL) és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL).1 A lipoproteinekhez kötődő gyógyszerek közé tartozik a ciklosporin, a takrolimusz és a propofol.2

Folytatódik a: Milyen gyakori betegségállapotok okozhatnak hipoalbuminémiát?