Ráfáel

RAPHAEL

ra’-a-el, ra’-fa-el (repha’el, a rapha’ ‘el, “Isten meggyógyított”; Ráfáel):

Annak az angyalnak a neve, aki Azariásként Tóbiást EKBATANA és RÁFÁEL felé vezeti (amit lásd). Küldetésének célja, nevének megfelelően, hogy Tóbitot meggyógyítsa a vakságból, és megszabadítsa Sárát, Raguel lányát a gonosz szellem, Asmodaeus hatalmából (Tóbit 3:8; 12:14). Később ráadásul, amikor kinyilatkoztatja magát (Tóbit 12:15), kijelenti, hogy ő “egyike a hét szent angyalnak, akik a szentek imáit előadják, és bemennek a Szent dicsősége elé”. Ez a hét angyal Dr. Kohut szerint a zoroasztrizmus hét Am-shaspandájából (Amesha-spentas) származik (vö. Jelenések 4:5). Az Énok könyvek kidolgozott angyalológiájának élén “négy jelenlét” áll, és Ráfáel az egyik közülük (En 40:9; 54:6). E szövegek közül az elsőben Ráfáel a gyógyító; a másodikban Mihállyal, Gábriellel és Fanuellel együtt a gonoszokat vezeti el a büntetésre. Úgy tűnik, hogy ez a négy jelenlét rokonságban áll Ezékiel (1:5) és az Apokalipszis (Jel 4:6) négy “élőlényével”. Míg ez az általános ábrázolása Rafael helyzetének Énókhban, a 20:3-ban őt az “őrködő” angyalok között említik, akiknek száma a görög szöveg szerint hét. Raffaello osztozott abban a feladatban, amelyet az Oracula Sibyllina az arkangyaloknak tulajdonított, hogy a lelkeket Isten ítélőszékéhez vezessék (II, 215, Alexandre szövege). Kiemelt helyet foglal el a zsidó középkori írásokban; Mihállyal és Gábriellel együtt meggyógyította Ábrahámot (Yoma’ 37a); a Zohár könyve szerint Rafael egy könyvet közvetített Ádámnak, amely 670 írásban 72 féle bölcsességet tartalmazott. A reneszánsz festői gyakran ábrázolták Raffaelt.

J. E. H. Thomson